Nők és vezetői posztok

Család mellett ritkábban törnek a csúcsra

2004. október 21.

A nők többsége még ma sem igazán hajlandó elfogadni a család, vagy karrier kérdésfelvetéséből eredő hamis választási kényszert. Így nagy részük általában lemond a „teljes” embert követelő csúcsvezetői poszt betöltéséről, és megelégszik a felső középvezetői posztokkal – állítják szakértők. Magyarország belesimul az európai trendbe.

Az utóbbi évtizedek kedvező előrelépései ellenére továbbra is csupán kivételt erősítő szabályként említhetők azok a magyarországi cégek, amelyek felső vezetői között az átlagot jóval meghaladó arányban képviseltetik magukat nők – állítja Csík Klára, a hazai női menedzsereket tömörítő WoManager Egyesület vezetője. Mint fogalmaz, a cégvezetők kiválasztásában, majd a cégen belüli előrejutásban még ma is több évtizedes hagyományok és beidegződések érvényesülnek, ezek pedig csak igen-igen lassan változnak, illetve változtathatók meg akaratlagosan. A makacsul tovább élő hagyományok között említi Csík Klára, hogy a nők többsége ma is általában jórészt kizárólag csak férfiakból álló formális vagy informális testületek döntése alapján kerül gazdasági csúcsvezetői pozícióba. A korábbi évek gyakorlatához képest viszont jelentős változás, hogy a céghez történő belépéskor még esetlegesen kiválasztási szempontként szereplő nemi hovatartozás, a céghierarchiában történő előrejutással párhuzamosan, exponenciálisan veszít jelentőségéből. Egy női csúcsvezetőnél már csak a szakma dominálhat; a gazdaság vezető posztjain ugyanis olyan horderejű döntések meghozatalára kényszerülnek az érintettek, amelyek nem tűrik a nemiségből eredő esetleges szükségszerűségeket.

Nem csoda, hogy viszonylag kevesen is vállalják az ezzel óhatatlanul együtt járó választási kényszereket. Csík Klára ezt úgy fogalmazza meg: egy nő számára sohasem úgy vetődik fel a kérdés, hogy karrier, vagy család, számukra ugyanis az „és” kötőszó sokkal természetesebb és magától értetődőbb. Talán ezzel is magyarázható, miért találunk olyan sok nőt a felső középvezetők között, és bár képességeik alapján alkalmasak lennének a továbblépésre a vállalati hierarchiában, mégis: a kettős prioritáshoz – család és karrier – való ragaszkodásuk miatt erről gyakran hajlandók lemondani. Azaz a társadalmi konvenciók foglyaként és egyben egy önként vállalt önkorlátozás révén általában megelégszenek a középvezetői poszttal együtt járó társadalmi presztízzsel.

Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, mégis viszonylag nagy biztonsággal állítható, hogy a hazai cégek többségénél a legfelső, úgynevezett csúcsvezetői posztokon – melyekből átlagban 5-10 van egy cégnél – maximum egy-egy nő található, és akkor is elsősorban a marketing és a humán erőforrás (HR) területén. A felső középvezetői posztokon ugyanakkor már arányosabb a nemek megoszlása: a brand menedzseri, a key account menedzseri, a gazdasági menedzseri, a logisztikai, valamint a pénzügyi vezetői posztokon általában fele-fele arányban vannak férfiak és nők.

A teljesség igénye nélkül: női ügyvezető igazgatója van, és a PR-szekciót is nő vezeti a Danone cégnél, az Olympos kereskedelmi igazgatója és marketingigazgatója is nő, nemkülönben nő irányítja a Detki Keksz Kft.-t ügyvezető igazgatóként, a Coty Hungarynél pedig a marketingigazgatói és a kereskedelmi igazgatói posztokon a „gyengébb nem” képviselői állnak.

Magyarország nem igazán tér el az európai trendektől. Az Európai Bizottság legutóbbi felmérése szerint – az utóbbi évtizedek előrelépése ellenére is – csupán két százalékra tehető a nők aránya a nagyobb európai cégek elnökségeiben és felügyelőbizottságaiban. Ráadásul Nyugat-Európa kétszáz legnagyobb vállalatának vezetésében sem kedvezőbbek az arányok – a legjobban talán még Skandináviában állnak. A mostani, illetve a következő EU-bővítés ugyanakkor némileg javíthat az összképen: Lettországban, Szlovéniában, illetve Romániában magasabb a nők aránya a csúcscégek vezetésében, mint a tizenötök bármelyikében.

(Forrás: www.vg.hu)

vissza