Nyomdák a múltból

A Landerer család nyomdaalapítása

Budán a XVIII. század első sikeres nyomdaalapítója Landerer János Sebestyén. Landerer nyomdája 1724-ben kezdte meg működését, de rövid néhány év múltán Landerer János elhunyt. Két fiát nevelő özvegye, Veronika 1728-ban férjhez ment Nottenstein Jánoshoz, a nyomda művezetőjéhez. A vállalkozó kedvű Nottenstein vezetésével rövidesen virágzásnak indult a nyomda. Az ő nevéhez fűződik a Budán nyomtatott első újság, a német nyelvű Ofnerischer Merkurius kiadása is. Halála után – 1737-től 1752-ig – Veronika vezette a műhelyt, majd fia, Landerer Lipót Ferenc állt a nyomda élére. Landerer Lipót – az 1760-as évek végén bekövetkezett haláláig – a város igényeinek megfelelő egyházi kiadványokat és kisebb prózai műveket nyomtatott. A műhely abban az időben már 49 féle betűtípussal rendelkezett, köztük német, latin, francia ékezetes és görög garnitúrákkal. A nyomda vezetését özvegye, Katalin vette át, majd 1779-től fia, Landerer Mihály. Első ténykedéseként kicserélte az elkopott, divatjamúlt betűtípusokat, s helyettük a nyomdát Trattner János Tamástól vásárolt új betűkkel szerelte fel.

Az Etelka című regény első kiadásának címlapja

A könyvkiadásra kedvező hatással volt II. József 1781-ben kiadott, cenzúrát enyhítő rendelete. A cenzúrát gyakorló esztergomi érsekséget megfosztotta ettől a jogától, és az egész birodalom cenzúra ügyeit Van Swietentre, a felvilágosodás hívére bízta. Swietent tevékenysége következtében a természettudományos művek szabadabban jutottak el az olvasókhoz. Magyarországon is fellendült a könyvkiadás. Olvasóklubok jöttek létre, amelyek rövidesen a haladó gondolkodású nemesek és értelmiségiek fórumaivá váltak. E klubok lehetőségeit felhasználva a rendszer bírálata is mind szélesebb körű lett. A politikai kérdések iránt érdeklődő Landerer Mihály is bekapcsolódott a függetlenségi mozgalomba. Illegálisan kinyomtatta a Martinovics Ignác szervezte Szabadság, Egyenlőség Társaság Ember és Polgár Oktató Könyvecskéje című kiadványát. A magyar jakobinus mozgalmat a császári ház felszámolta és kegyetlenül megtorolta. Az 53 vádlottból 18-at – köztük Landerer Mihályt is – halálra ítéltek. A halálos ítéletet a mozgalom hét vezetőjén végrehajtották, a többiek büntetését I. Ferenc császár bizonytalan ideig tartó várbörtönre változtatta. Landerer Mihály tíz évet raboskodott Kufstein és Spielberg kazamatáiban. A börtönben megrokkant Landerer mindössze néhány évvel élte túl szabadulását.

Szerencsésebb és sikeresebb volt Landerer János Sebestyén másik fiának, János Mihálynak és leszármazottainak az életútja. Landerer János Mihály 1750-ben tizenegyezer forintért megvette Royer János örököseitől a pozsonyi officinát. A nyomda magas jövedelmet hozó munkái közül említést érdemel a hetenként kétszer megjelenő Pressburger Zeitung kiadása. A lapban Magyarországon először közöltek hirdetéseket, ami növelte népszerűségét. Landerer – elsősorban szakmai tapasztalatainak bővítése végett – nem saját nyomdájában, hanem a kalocsai érseki nyomdában, az egri püspöki nyomdában, s Budán Landerer Katalinnál művezetősködött. 1773-ban a pozsonyi műhely mellett Pesten is nyomdát nyitott, majd a jezsuita rend feloszlatása után, 1774-ben megvette a kassai jezsuiták nyomdáját is. A nyomdákat jó üzleti érzékkel irányította, amit az is bizonyít, hogy a Temes megyei Füskut faluért ki tudott fizetni 420 000 forintot. (Abban az időben egy nyomdai művezető heti bére 4-5 forint volt.)

Illusztráció az Etelka című könyvből

Sajtói alól több lap került ki. Kassai műhelyében készült, az 1788-tól negyedévenként megjelenő Magyar Múzeum című, szépirodalommal és nyelvműveléssel foglalkozó folyóirat. A lapot Batsányi János, Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid szerkesztette. Később, 1790-ben Kazinczy kivált a szerkesztőségből és Orpheus címmel szépirodalmi és történelmi tárgyú lapot indított, amit szintén a kassai Landerer nyomdában készítettek. Mindkét folyóirat elsősorban fordításokat közölt. Landerer pozsonyi és pesti műhelye is útjára indított sikeres irodalmi lapot, például 1783-ban Magyar Könyvház címen, Molnár János szerkesztésével.

Landerer János Mihály hetvenéves korában, 1795-ben meghalt. Fia, Landerer Mihály János folytatta apja üzleti vállalkozásait és nyomdái részére Óturán papírgyárat alapított. A könyvterjesztés támogatására még a századforduló előtt, az érdeklődőkhöz került a pesti nyomdájában készült első magyar bibliográfiai szakközlöny, a Magyar Könyvjegyzék is.

A felvilágosodás korszakában fellendült a folyóiratok kiadása. Az első magyar nyelvű hírlap a Magyar Hírmondó, 1780. január 1-én Pozsonyban, Paczkó Ferenc nyomdájából került ki. A lap első szerkesztője Rát Mátyás volt. A folyóirat élére 1784-től Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós és Szacsvay Sándor került. A Magyar Hírmondó szerkesztői a nyelvújító mozgalom támogatását tartották a lap elsődleges feladatának. A folyóirat első évfolyama előfizetőinek összetétele: 123 földbirtokos, vármegyei tisztviselő és köznemes; 45 katolikus pap; 38 főrendi nemes; 24 köztisztviselő 18 gazdatiszt; 18 protestáns pap; 18 ügyvéd és 12 katonatiszt.

A Magyar Hírmondó kellő támogatás hiányában 1788. október 8-án megszűnt. Ugyanazon a napon Szabó Márton Magyar Merkurius címen Pesten adott ki lapot. A hírlapirodalom iránti igényt bizonyítja, hogy ettől az időtől kezdve folyamatosnak mondható a magyarországi lapkiadás. Magyarországon száz év alatt, 1780 és 1881 között, 1741 hírlap és folyóirat – 6268 évfolyam – jelent meg.

Az Etelka című könyv második kiadásának címlapja

A Landerer dinasztia tipográfusainak sorában a pesti nyomda vezetését 1824-ben Landerer Lajos vette át. A magyarországi nyomdászatnak a századforduló utáni években a gazdasági pangással, az újra megszigorított cenzúrával, a könyvkiadást is béklyóba kötő, terebélyesedő habsburgi önkényuralommal kellett megküzdenie. Erről a küzdelmes korszakról, a könyvkiadói vállalkozás megcsappanásáról írta 1804-ben Révai Miklós: "Haragszom hazánk nagyjaira, azoknak elfajult szívök nem érez a' Magyarságért. Ezeknek hidegségök miatt kénytelenek vagyunk a' fösvény könyvárusokhoz folyamodnunk, kik mind azt számolják, hogy nagy lehet e nyereségök és hamar szedik e bé; s ennek bizonyosabb voltától függ munkánknak kikelése."

Landereréket a XVIII. századi visszanyúló üzleti kapcsolat fűzte Wigand Károly könyvkereskedéséhez. Landerer Lajos 1840-ben társult Heckenast Gusztávval, a Wigand-féle könyvkereskedés vezetőjével. A kiváló kiadói üzletember és a neves tipográfus társulása termékenyen hatott a nyomda fejlődésére. Már az első próbálkozásaikat siker koronázta: 1841-ben a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap ötezer példánnyal indult.

A mai Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán működött nyomda az 1848-as pesti forradalom kiemelkedő jelentőségű eseményének, Petőfi Sándor Talpra magyar kezdetű versének és a nemzet követeléseit tartalmazó tizenkét pont kinyomtatásának a színhelye volt.

Landerer Lajos halála után, 1854-től a nyomda- és könyvkiadó vállalatot Heckenast Gusztáv egyedül vezette. A jelentősebb folyóiratok közül a kiadó gondozásában jelent meg Arany János Szépirodalmi Figyelő, Jókai Mór Nagytükör, Pákh Albert Vasárnapi Újság, Eötvös József és Trefort Ágoston Budapesti Szemle című lapja. 1873-ban az egykori híres Landerer dinasztia nyomdájából, a Landerer-Heckenast Nyomda- és Könyvkiadó Vállalatból alakult a Franklin Társulat.

Felhasznált irodalom: Végh Oszkár: Nyomdászat Magyarországon (1976)
A képek a Képes Krónika és a Debreceni Nyomda Emlékkönyve felhasználásával készültek.

vissza