Szem-szájnak ingere

Budafoki Kőnig Pince: jó borhoz díjnyertes csomagolás

2004. szeptember 4.

Meredek emelkedőn kaptatok fel a budafoki Sörház utcán, hogy a 37-es számú kapunál aztán megtaláljam úti célom, Kőnig Ferenc pincészetét. Kicsit korán jöttem talán, a délelőtt tíz óra itt még a készülődésé. Van min munkálkodnia a személyzetnek, hiszen a mostani szombat nem egyszerű hétvége: a budafoki borfesztivál is ma veszi kezdetét. Nem kell sokat bizonytalankodnom efelől, néhány perc múlva a kapu előtt felállított színpadon népes rezesbanda kezdi rá, s kénytelen vagyok azonnal átlátni, hogy a megterített kerti padsorok ma aligha az intim beszélgetéseknek adnak otthont, máris kiigazíthatnám a címet, ugyanis nemcsak szemet-szájat, de fület is ingerel.

Beljebb lépve a kapun, a már csaknem teljesen elrendezett, pult gyanánt szolgáló hosszú asztalon és a mögötte álló polcsoron akad meg a szemem. A fehér abroszon bor mindenhol természetesen, fehérek, vörösek, kancsóban és palackban, sőt némelyik csiszolt üvegben; mi tagadás, igen impozáns látvány. És kitüntetett helyen pillantom meg a pincészet egyik büszkeségét, az Art Collection díszcsomagolású palackjait. "Hát ő lenne az - csettintek magamban -, ezzel nyertek a Hungaropack 2004-en." El kell ismerni, tényleg szép munka. Négy matt fekete palack, és a konvencionális címke helyett magára az üvegre vitték fel valahogyan, amit egyébként a vignettán szoktunk látni. Csak ez szebb. Az első, ami megragadja a szemet, nem is a bor neve, származási helye vagy egyéb adatok, hanem a grafika. A négy palackon négy különböző festmény díszeleg, ez bizony nem pusztán illusztráció, hanem képzőművészeti alkotás a javából. Hátrébb lépek egy-két méterrel, s helyben hagyom első benyomásomat: a nagyon ügyesen megkomponált színvilág hihetetlenül gusztusossá teszi az együttest. S csak ekkor fedezem fel, hogy ez korántsem minden. Az üvegek mögött megpillantok egy kis ismertető füzetecskét is, és hogy még eredetibb legyen az ötlet, egy CD-lemezt is, amelyet nyilvánlavóan ugyanannak a festőművésznek a munkája díszít, aki a palackok művész-illusztrátora volt. Ám ez egy jó pincészet, nemcsak a fűtésről, hanem a hűtésről is gondoskodik, s a bennem éppen szárnyra kelni akaró lelkesedés mintegy megpilled egy pillanatra: a díszdoboz előtt egy kézzel írt árcédula közli velem lényegretörően: 26 000. Na ja, nem azoknak készült, akik a pultnál a második kisfröccsre valót guberálják ki a markukból, hiába, célközönséget is tudni kell választani.

Kőnig Ferenc, a pincészet vezetője közeledik felém, s invitál beljebb, az igazi pincébe, hogy ne zavarja a beszélgetésünket az egyre harsányabbá váló trombitaszó. Hatvanas, joviális ember, igazi borász, valahogyan már kívülről is sugárzik róla a bor szeretete, jó látni ilyen embereket, akik szeretik, amit csinálnak, ráadásul még értenek is hozzá. Elhaladtában azért még két-három utasítást kioszt a személyzetnek, értésre adva, hogy nem dől be egy interjú kísértésének, rajta van a szeme mindenen. Rendben, még egy piros pont.

Nemcsak Budafokon meredek az út

- Kezdjük az elején.

- Tíz éve vettük a pincét. Nem egy hagyományos értelemben vett privatizáció volt, ugyanis mi már egy német tulajdonossal kötöttünk üzletet. Mondanom sem kell, hogy apai-anyai benne volt, a család majd minden pénze, és persze ezzel csak éppen hogy csak el tudtuk kezdeni a munkát, mert igen lerobbant állapotú pincét kaptunk. Ezen a 3800 négyzetméteren rengeteg teendő volt, de nem adtuk fel. Eredetileg pezsgővel akartunk indulni, ehhez azonban lényegesen nagyobb tőkére lett volna szükség, így maradt a bor. A jó minőségű, mégis megfizethető árú szegmenset céloztuk meg. Voltak ugyan ötleteim, vannak ma is, de nem könnyű a mai, nem is mindig a legetikusabb világban a verseny.

- Hazai piacok, külföld?

- Fejlődünk, persze, de el kell mondanom valamit. Én elsősorban a saját szakmámmal szeretek foglalkozni. Negyven éve vagyok borász, ehhez értek, ezt is akarom művelni. Egy ilyen üzlet fejlesztéséhez azonban pusztán ez kevés. Ezért is keresünk egy olyan marketingest, aki igazán profi módon tudja kezelni ezt a kérdést, mert ez a szakmája. Nem könnyű találni ilyen, ráadásul megbízható embert: mi sem akarunk abba a hibába esni, hogy esetleg egy kóklerral kötünk szerződést. De ismétlem, nagy szükség lenne itt egy olyan szakemberre, aki fejlesztené a piaci munkát.

Ne csak ízlelni, nézni is élmény legyen

- Látom azért némelyik palackozás árán, hogy a kis-közép kategórián sikerrel túlléptek.

- Az újabb ötletek már valóban a formát illetően is igényesebb közönséget akarja megszólítani. Ezért született meg például az Art Collection is. Figyelve a különféle, nálunk, a szakmában meginduló irányzatokat, találkoztam különféle eljárásokkal megdolgozott, gravírozott palackokkal. Akkor azt mondtam magamban: miért ne tudnánk ezt mi is megcsinálni, csak jobban, újszerűbben? Olyan megoldáson törtem a fejem, amelynek segítségével bármit, akár egy festményt is rá tudunk vinni a palackra. Egy kezdeti elképzelésem a hologram volt, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Megkerestem azt a két embert, aki Magyarországon igazán ért ehhez, el is indult a munka, de kiderült, hogy a már borral megtöltött üvegeken a hologram "szétesik". Így hát kidolgoztunk egy másfajta eljárást, ezt látja az idén díjnyertes Art Collection palackjain is. A megoldást természetesen szabadalmaztattuk. Két igen szerencsés találkozást kell hogy megemlítsek ezzel kapcsolatban. Az egyik azt Art Keramika stúdió, ez már egy évek óta tartó sikeres együttműködés. Műhelymunkaszerűen, alkotó módon lesz itt az ötletből kész csomagolás, s az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen nem ez az első díjunk közös munkánk alatt. A másik kitűnő választás Faragó Miklós festőművész volt, aki külföldön él és alkot, s alighanem a nevét jobban ismerik nyugaton, mint idehaza. Az ő munkái keltették fel a figyelmem, ezért megkerestem, s a találkozásból ismét csak egy gyümölcsöző együttműködés, együtt alkotás lett. Az Art Collection alapötlete is ezen nyugszik: a négy palack a négy évszakot jelképezi, ezért természetesen az ennek megfelelő karakterű borokat is töltöttük beléjük. Ezt gazdagítja Faragó művész úr négy festménye a négy évszakról. Büszke vagyok a munkára, mert úgy érzem, sikerült megfelelő harmóniát találni színekben, formában, és persze tartalomban, ami a bort illeti. S hogy megfejelhessük ezt az ötletet, a palackokhoz és a prospektushoz hozzáraktunk még egy CD-t is, ezen pedig Vivaldi Négy évszak című műve hallható. Természetesen ezt is Faragó-festmény díszíti. Ez a kollekció már egy nagy lépés a mostani terveim egyike felé: úgy tűnik, a borkedvelők táborában kialakulóban van egy speciális réteg, amelyik nemcsak egyszerűen szereti és esetenként issza a bort, hanem gyűjti. Ezért látok fantáziát abban, hogy nekik is kedvükre tegyünk ezekkel az exkluzív darabokkal. De felhozhatok példaként egyéb különlegességeket is: kézzel csiszolt ajkai palackokba töltött bor is kikerül tőlünk, s az eddigi eladási eredmények igen biztatóak.

Ami sok, az sok

- Az Art Collection csomagolási nagydíja a Hungaropack 2004-en egyúttal belépő is a WorldStar világversenyre. Indulnak?

- Ezzel kapcsolatban sajnos nincs jó hírem: valószínűleg nem nevezünk. Egy akkora cég számára ugyanis, mint a mienk, egyszerűen horribilisnek számít az összeg, amit ki kéne fizetnünk a részvételért. Tudom, hogy ez talán egycsapásra kapukat dönthetne le a külföldi bemutatkozással, főleg, ha még valamilyen díjat is nyernénk, de józanul vagyok kénytelen dönteni: ez sok. Mindazonáltal bizakodó vagyok.

*

Távozóban még egy vágyakozó pillantást vetek az asztalon pompázó nagydíjasra, megnyugodva a szomorú tudatban, hogy mostanában nem lesz az enyém. Ám még egy dolog feltűnt, végigszemlélve a sorakozó borokat: egyetlenegyet sem láttam dobozos kiszerelésben. Itt nem divat.

(Papp Ferenc)

Képek

Vissza